1. <ember, állat> a lábára nehezedve egy helyben marad. ▸ alig áll a lábán | ▸ áll, mint a sion hegye mintha gyökeret vert volna a lába úgy, mint egy faszent mint a sóbálvány mint a cövek ▸ áll, mint szamár a hegyen mint a bálám szamara | ts <kif-ekben:> ilyen helyzetben végez, ill. (másokkal együtt) létrehoz, kialakít valamit. őrt áll; sor(fala)t áll. | valaki más módon, ill. teste más részére nehezedve függőleges helyzetben tartja magát. kézen áll; | ▸ négykézlábra áll | ts ▸ útját állja valakinek valaminek | ▸ valakire áll

2. álló, függőleges testhelyzetbe helyezkedik. terpeszállásba áll; | ▸ lábra talpra áll

3. vhova odalép, odamegy, és álló helyzetben marad. mérlegre áll.

4. <növény, építmény, tárgy> (nagyjában) függőleges helyzetben a talajból kimagaslik. a kertben diófa áll. | <tárgy> vmely meghatározott helyen van, ott szokott lenni. hol áll a fogas?

5. <közlekedési eszköz> nem mozog, egy helyben van. | <közlekedési eszköz(zel) > vhova megy, hajt, és ott megáll. a ház elé áll a kocsi(val).

6. <szerkezet, gép, üzem> nem jár, nem működik. | <valami, ami mozogni, folyni szokott,> egy helyben marad. a patakban áll a víz. | <cselekvés, folyamat> nem halad előre. áll a munka.

7. <tárgy, anyag> (ki-, ill. felhasználatlanul) hever vhol. zsákszámra áll náluk a cukor. | <étel, ital> elkészítés után egy darabig érlelődik. még állnia kell a bornak.

8. megvan, fennáll, elkészült, ill. nem pusztult el. áll a híd. | ▸ valakinek áll valami | ▸ előtte áll

9. ▸ vhol írva áll | ▸ valakinek a nevén áll

10. <társas cselekvés> tart, folyik. áll a vásár.

11. érvényben van, érvényes. ez az érv nem áll. | ▸ áll valakire, valamire

12. <test része, tárgy> valamilyen helyzetben van. ferdén áll; | ▸ égnek áll ▸ a szeme sem áll jól | biz <hímvessző> merevedett állapotban van. | <ruha, (haj)viselet> vhogyan mutat valakin v. illik valakinek, ill. <viselkedés> vhogyan illik hozzá. szépen áll rajta v. neki a piros blúz; jól áll neki a mosoly. | ▸ valami jól, rosszul nem áll valakinek a kezében | ▸ valami a kezére áll valakinek

13. valamilyen helyzetben, állapotban van. ▸ fegyverben áll ▸ lángokban áll ▸ jól, rosszul áll

14. ▸ valamire áll | sp <mérkőzés, ill. játékos, csapat> vmely időpontban bizonyos arányú eredményt mutat.

15. vmely viszonyban van valakivel, valamivel, ill. máshoz való viszonyában vmely helyzetben van. hadilábon áll valakivel; arányban áll valamivel; hátrább áll valakinél; fölötte áll valakinek; első helyen áll; élén áll valakiknek, valaminek. | ▸ valamiben áll valakivel harcban áll velünk.

16. ▸ valakin, valamin áll nem rajtam áll.

17. <kif-ekben:> valamiben van. ▸ jogában, hatalmában, módjában áll valami

18. ▸ valamiből áll | ▸ valamiben valamiből áll élete küzdelemből áll.

19. helytáll, kitart vhol v. valaki, valami mellett. mögötte áll a nép. | ts ▸ állja a vadat

20. ts el tud viselni valamit, es. valakit. állja a hideget; nem állják egymást. | ts (t. n.) ▸ nem állja nem állja szó nélkül.

21. (ts is ) <ígéretet> megtart. állja a szavát; szavának áll.

22. ts biz valaminek a költségeit fedezi. ő állja a lakodalmat, a cechet.

23. vmely foglalkozásba kezd, ill. beáll, elszegődik valaminek vhova. munkába áll. | valakihez pártol, valamihez csatlakozik. valakinek a pártjára, zászlaja alá áll. | ▸ élére áll valakiknek, valaminek

24. ▸ valami áll valakibe valamijébe fogába állt a fájás.

25. ▸ valaki, valami áll a házhoz vendég, pénz áll a házhoz. | ▸ állok elébe ▸ neki áll feljebb

[ fgr ]

1. az arcnak a száj alatt levő, kerekded része. állon vág valakit.

2. ritk alsó állkapocs.

3. ▸ állig fegyverben fölfegyverkezve vasban ▸ állig begombolkozik | ▸ majd leesett az álla

[ fgr ]

→ láb ⊕ -val/-vel

láb fn

-val/-vel hat-rag (a szóvégi mássalhangzóhoz hasonul)

→ láb ⊕ birtokos személyjel

láb fn

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

→ szél ⊕ birtokos személyjel ⊕ -n

szél¹ fn

szél² fn

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

-n¹ hat-rag (mássalhangzós végű v. v tövű névszókon)

-n² hat-rag

1. fájdalomtól, megindultságtól szaggatott lélegzés és jellegzetes hang kíséretében könnyeket hullat. | biz csípő, maró szag hatására könnyezik. ▸ sír, mint a záporeső | ts ritk <könnyet> vmely érzelem megnyilatkozásaként hullat. örömkönnyeket sír. | <csecsemő, kisgyermek a fájdalma, kívánsága kif-ére> eltorzult arccal, meg-megszakadó hangon ordít. | ts ▸ valamibe, valamilyenre sírja magát a szemét álomba sírja magát; dagadtra sírja a szemét.

2. vmely élmény hatása alatt (könnyezve) mély fájdalmat érez. ▸ sír a lelke sír benne a lélek ▸ egyik szemével sír, a másikkal nevet

3. (ts is ) biz | sopánkodik, panaszkodik. | könyörög, rimánkodik.

4. panaszosnak tetsző hangon szól. sír a malac, a hegedű. | nép sistergő, sercegő hangot ad. sír az égő nedves fa.

5. irod <ég, felhő, idő> esőt hullat.

[↔sí¹ ]

sírgödör. sírt ás. | sírhalom. | <kif-ekben:> halál. sírig hű; ▸ sírba visz valakit ▸ sírba viszi a titkot ▸ sírját ássa valakinek, valaminek ▸ olyan, mintha a sírból jött volna vissza ▸ a sír szélén áll fél lába fél lábbal a sírban van ▸ megfordul forog a sírjában

[?fgr ]